top of page

Győrfi Márton "Jauri" DJ

Updated: Mar 17, 2021

A hazai fellépők közül az utobbi években kiemelkedő Győrfi Márton, művésznevén Jauri, a fiatal bulizók egyik kedvence. Sikerének kulcsáról, a lemezlovas életformáról, terveiről mesélt a fiatal DJ. - Kaposi Márton Bálint interjúja


Kaposi Márton Bálint: Mi volt a kamaszkorod legmeghatározóbb zenei élménye?


Győrfi Márton ’Jauri’: Azt mondanám, hogy amikor elmentünk édesapámmal egy Red Hot Chili Peppers koncertre. Ez, ugye, az elektronikus zenétől, ha nem is a legtávolabb, de nagyon-nagyon távol áll. Tizenöt-tizenhat évesen kezdtem el bulizni járni, akkor még működtek a Hajógyári-szigeten a hatalmas szórakozóhelyek, amikben óriási hírnevű külföldi fellépők jártak. Lent voltunk a barátaimmal minden hétvégén. Az a gyakoriság, hogy akár hetente kétszer is lejártunk, ami igazán meghatározó számomra. Olyan fellépők voltak, mint Dimitri Vegas&LikeMike, Afrojack, Skrillex, Steve Aoki, Tiesto. Ilyen szintű fellépők ma Magyarországon ilyen rendszerességgel már elképzelhetetlenek. Ebben a hajógyáris korszakban kezdett el érdekelni az egész. Folyamatosan kerestem az új zenéket. Emlékszem, volt olyan, hogy elküldtük az egyik rezidens DJ-nek a barátaimmal a számot, amit éppen találtunk, hogy játssza le, mert itthon nem lehetett azt az adott számot hallani a klubokban. Elkezdte játszani, minden egyes bulin bemondta valamelyikünk nevét, hogy nekünk küldi, ez egy nagy élmény volt. Mindez 2010 környékén történt.



KM: Hogyan kezdődött, hogy magad is lemezlovas lettél?


GYM: Nagyjából az említett korszakban kezdtem el ismerkedni vele, de akkor még csak Virtual DJ-vel, egérrel, billentyűzettel. Emlékszem, a billentyűzeten átraktam gombokat, hogy jobban tudjam az effekteket használni. 2012 karácsonyára kaptam egy mini DJ pultot. Ekkortájt a barátnőm nem nagyon preferálta, hogy zenélek, itt így jött egy kilenc hónapos szünet. 2013 nyarán kaptam egy lehetőséget, így egész szezonban lent voltam Siófokon. Ez jól hangzik, de igazából egy palacsintázóban voltam kiállítva a sétány elejére zenélni. A körülményektől eltekintve nagyon jónak mondhatom utólag, hiszen volt hatvan bulim a nyáron, majdnem minden este zenéltem. Esténként nagyjából nyolc óra munkáért kaptam kilencezer forintot, szerintem egy hostess jobban keres, de valahonnan el kellett kezdeni.


KM: Mikor vált ez ténylegesen életvitelszerű munkáddá?


GYM: Olyan formában, hogy már csak ebből élek, az elmúlt egy évben. Előtte marketingesként is dolgoztam. Az már három éve ment, úgyhogy eleinte azért marketingeztem, hogy kapjak lehetőséget, aztán szépen lassan ebből ki tudtam emelkedni.


KM: Mit gondolsz, mi a sikered kulcsa?


GYM: Benedek Tibor vízilabdázó (háromszoros Olimpiai bajnok, elhunyt 2020 júniusában ‑ szerk.) mondta azt: „…Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, […] Akkor miben is voltam jó? Ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” Valahol én is azt érzem, hogy nagyon akarom ezt. Nem vagyok a legtehetségesebb, nem vagyok annyira jó producer, néznek ki nálam jobban emberek, de szerintem én akarom a legjobban. A kitartás és a rengeteg belefektetett munka hozta meg a gyümölcsét.


KM: Mikor fogtál bele saját zenék készítésébe?


GYM: Már az emlegetett siófoki időszakban belefogtam, akkoriban elküldözgettem ezeket külföldi nagy sztároknak. Visszahallgattam valamikor ezeket a zenéket, és nagyon-nagyon gyenge próbálkozásnak tartom. Végül az lett, hogy évente kiraktam évi egy zenét vagy remixet.

Most jött ki nemrégen a Valmar duóval közös számom, a Húzóra, amiről azt gondolom, hogy egy olyan zenei produktum, amihez a nevemet tudom már adni.

Van, hogy kérik, hogy rakjam be az egyik zenémet buliban, de annyira nem szeretem a korábbi próbálkozásaimat, hogy még csak a pendrive-omon sincsenek rajta.


KM: Kivel szeretnél közös zenéket készíteni?


GYM: Szeretnék nagyjából mindenkivel közös zenét készíteni, akik magyarországi előadó, és az én generációmba tartozik. Így közösen fejlődhetnénk. Nézhetjük ezt úgy, hogy a jövőben T. Danny lesz az új Majka, a Valmar lesz az új Halott Pénz. Szépen lassan, közös munkával tudnánk növelni így egymás értékét, elérését, közönségét. Földtől elrugaszkodott gondolkodással pedig nagyon szívesen megcsinálnám Macklemore-val a Can’t hold us 2-t, az nagyon szólna.


KM: Milyen életformát követel meg a munkád?


GYM: Ez attól függ, hogy hogyan fogod fel. Buliként vagy munkaként, mint én. Volt egy teljes olyan évem, amikor egyáltalán nem fogyasztottam alkoholt.

De most is, mivel én vezetek a vidéki fellépéseim kilencvenkilenc százalékára, nem iszok, hiszen volán mögött ülök. Ha egy másik DJ-t kérdeznél, lenne olyan, aki azt mondaná, hogy ő hétfőtől hétfőig bulizik, fellépéseken sem áll meg az alkoholnál, viszont, ha valaki munkaként fogja fel, szerintem úgy nem fér bele, hogy taccsra vágja magát a fellépéseken. A hétköznapjaimra ez nincs különösebb hatással, mert egyébként sem vagyok jó alvó, nem is szeretek sokáig aludni. Kilenc-tíz körül felkelek, akkor is, ha éppen ötkor értem haza egy fellépésről. Tavaly novemberben és decemberben megcsináltam hatvanhárom bulit, többet, mint ahány nap van a két hónapban. Akkor úgy csináltam, hogy reggel aludtam fellépés után három, négy, öt órát, és fellépés előtt még kettőt.


KM: Azért van olyan, hogy úgy érzed, áldozatot hozol? Jár lemondásokkal a munkád?


GYM: Az biztos, hogy van egy konstans fáradtság, nem tudom, mikor éreztem magam utoljára kipihentnek. Mindenki azt gondolja, hogy DJ-ként csajozni nagyon könnyű, ami részben igaz is, de olyan barátnőt találni, aki elfogadja, hogy a munkád miatt folyamatosan más lányok vesznek körül, az nagyon nehéz. Szintén nehéz megtalálni azt, aki nem a pénz, a hírnév miatt van veled, hanem önmagadért.



KM: Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?


GYM: A saját bulijaimat. Elkezdtem másfél évvel ezelőtt a Jauri bulikat, az egyikre egy héttel előre elfogytak a jegyek, a másikra pedig a buli napján. Szerintem az nagy dolog Magyarországon, hogy egy DJ úgy meg tud tölteni egy helyet, mint ahogyan a rapperek szokták.


KM: Hol tartasz a karrieredben, és milyen irányba tartasz?


GYM: Merem remélni, hogy egy éppen felfelé ívelő karrier elején, közepén vagyok éppen, remélem a csúcs, amit meg akarok mászni, még messze van.


KM: Milyen nagyobb projekteken dolgozol éppen?


GYM: Most lesz szeptember 25-26-án az emlegetett Jauri buli, a saját rendezvénysorozatom része. A magyarországi DJ-k közül először vállaltam be azt, hogy ugyanazon a helyen csinálok egy ráadás napot is. Ez ritkaságnak számít az itthoni zenei életben, a DJ-k között pedig még nem is történt ilyen.


KM: DJ-ként hogyan lehet hatékonyan fejlődni, kiemelkedni a tömegből?


GYM: Elengedhetetlen az, hogy legyen valami, ami megkülönböztet a többiektől, és legyen egy jó kapcsolatrendszered. Tapasztalati úton lehet igazán a legjobban fejlődni.


KM: Hogyan készülsz fel egy-egy bulira?


GYM: Három-négy évvel ezelőtt, amikor jóval kevesebb bulim volt, befeküdtem minden egyes fellépés előtt egy forró kád vízbe, és ott relaxáltam. A nagyobb bulik előtt órákat stúdióztam otthon, hogy átalakítsak remixeket stb. Most már annyi a rituálé, hogy elmegyek a benzinkútra, tele tankolom a kocsit, megveszem a vizemet és a benzinkutas szendvicsem, és elindulok. Nagyon sokat készülni a konkrét esemény előtt már időm sincs igazán, hiszen van olyan, hogy heti ötször megyek.


KM: Mit gondolsz, milyen ma Magyarországon az elektronikus zenei előadók megítélése?


GYM: Évek alatt szerencsére a szakma levetkőzte magáról azt a hamis képet, hogy ha DJ vagy, biztosan alkoholista is vagy, és drogozol. A másik, ami sokat változott, hogy míg pár éve volt DJ kultusz, voltak sztár DJ-k, akiknek mindenki tudta a nevét, mára a tényleges előadóművészek, rapperek, zenekarok a sztárok, a DJ-kultusz elveszett. Nyilván ez a bulik természete miatt is alakult így. Külföldön van kultusz, de a világ legnépszerűbb DJ-it magába foglaló top százas listáról harminc, negyven, ötven is úgy elsétálhatna itt az utcán, hogy senki nem ismerné fel őket, míg ez más zenei területeken nem biztos, hogy így van. Itthon van pár DJ, aki próbálkozik a sztárság-kép kialakításával, de ez egyelőre annyira nem működik.



KM: Hogyan jött, hogy nem iszol alkoholt egy évig?


GYM: Amikor az elhatározás megszületett bennem, akkor már nem ittam másfél hónapja. Úgy voltam vele, hogy oké, akkor most továbbra is ezt fogom tartani. Emellett tudtam akkoriban, hogy nagyon sokat kell fejlődnöm, és nem tehetem meg azt, hogy ittasan állok be a DJ pult mögé, igenis józan gondolkodást követelt meg akkor a munkám. Ahogyan egy irodában sem, szerintem itt sem elfogadható, ha ittasan mész el dolgozni.


KM: Milyen a kapcsolatod a közönségeddel?


GYM: Rengetegen írnak nekem, sokszor az utcán is felismernek. Jelenleg talán a legfiatalabb bulizók, a tizenhat fölöttiek ismernek, aminek örülök, hiszen ők még nagyon sokáig fognak bulizni járni. Úgy gondolom, hogy nagyon erős a kapocs köztem és a közönségem között, a közösségi médiás felületeimen is nagy az aktivitás.


KM: Mesélj a marketinges tevékenységedről!


GYM: 2014-ben vettek fel a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelem és Marketing szakára. Tudtam, hogy ha a World is Mine-nál bevállalok marketinges munkákat, és az a díjam egy része, hogy fel is léphetek, akkor így lehet magabiztosan fejlődni. Én csináltam több, óriási buli marketingjét, eleinte sokat, azután egyre kevesebbet tudtam vállalni, aztán már csak a kiemelt bulikat csináltam, tavaly pedig egyedül a Holy Peace-t vállaltam, idén viszont már azt is átadtam az utódomnak. Amikor először járt Timmy Trumpet Európában, annak a bulinak is én csináltam a marketingjét. Mi mutattuk be neki akkoriban a barátnőjét is a backstageben, akit nemrég eljegyzett. Timmy azóta is mindig a barátjaként köszönt minket. Volt olyan, hogy egy bulira elhívtam egy Tony Junior nevű azóta már letűnt holland előadót, akit félévvel rá, a jól sikerült buli miatt visszahívott a Balaton Sound fesztivál, ő ott hálából behívott a backstagebe.


KM: Mit javasolnál a kezdő előadóknak?


GYM: Azt, hogy legyenek alázatosak a szakmában. Ha valaki megsérti a kollégáit, vagy oda-oda szólogat a szakmabelieknek, azzal könnyen előfordulhat, hogy összezárnak páran előtte, és nem hívják előadni, elvágják a hazai karrierjét. Ez már számos előadóval előfordult. Az alázat nagyon fontos, valamint a végtelen kitartás, és hogy kitűnj valamivel. Mára egy DJ munkája nem csak annyiból áll, hogy megnyomod a play gombot, hanem kezelned kell a közösségi média oldalaidat, oda tartalmat kell előállítani, ezt négy platformon is meg kell tenni egyszerre, emellett alkotni kell valami sajátot, különlegest. Kapcsolatokat kell építeni, gondozni, nagyon szerteágazó munkává vált, amit kitartás és alázat nélkül nem lehet csinálni. Huszonegyedik századi tényezőként megjelent az, hogy a közösségi média nélkül nem válhatsz igazán ismertté.


Kaposi Márton Bálint - Mi leszel, ha nagy leszel?

bottom of page